A tiltott gyümölcs mindig édesebb #Prologue

•Kira szemszög•

Az ember mindig is jobban vonzódott a megtiltott dolgokhoz. Ha egy kapura ki volt írva hogy "Tilos a belépés!" biztos volt olyan aki annak ellenére belépett, ha egy táblára ki volt írva hogy "Tilos a dohányzás!" biztos valaki rágyújtott azon a helyen. Vonz minket a veszély, keressük az izgalmakat. Mégis a szívének az ember nem tud parancsolni. Sokszor olyanba szeretünk bele akibe nem kéne. Így jártam én is. Az elején tagadtam, de már rájöttem hogy felesleges. Egyszerűen vonz a külseje, a személyisége, a mosolyától képes vagyok elolvadni, a hangja megnyugtat, az érintésétől kiráz a hideg, már csak a neve hallatán gyomrom görcsbe rándul. Hiába is próbáltam tagadni, egyszerűen lehetetlen.
Beleszerettem a bátyám legjobb barátjába amit nem lett volna szabad. Még ha el is nézzük a korkülönbséget ott marad a testvérem. Nem tudom mit tenne velem ha megtudna, de nem is velem DongWoonnal. Félek hogy tönkretenném a barátságukat ezért csak mélyen magamba elzárva tartom érzéseimet. Na még persze legjobb barátnőmnek meséltem el. Valakinek muszáj voltam mert felemésztett volna. Sokszor kérdezte hogy miért nem mondom el neki. Erre csak annyit tudtam mondani hogy bonyolult.
- Ahj de Kiraaa. - kezd bele ismét a nyafogásba.
- Nincs semmi de. - sóhajtok fel. - Nem lehet és kész. De ezt már párszor megtárgyaltuk. - húzom el számat.
- De mi baj lehetne belőle hm? - értetlenkedik tovább. Nem akarok ebbe pont most bele menni. Egész nap nem érzem magam jól. Nem az a tipikus "beteg vagyok, ez fáj, az fáj", nem ez más. Olyan rossz érzésem van.
- Nem akarom tönkretenni a barátságukat. De téged nem vár a herceged? - húzom fel szemöldökömet. Kérdéseket hallva látom hogy elgondolkodik. Elfelejtette...megint. Többet tudok én a kapcsolatukról mint ő saját maga.
- Ohm de. Lekísérsz? - néz rám mire felpattanok,  s már lent is vagyunk.  Barátnőm pont nyitja ki az ajtót mikor az magától kinyílt. Ő lépett be rajta. Egy fehér pólót és fekete nadrágot viselt. Tökéletes kompozícióban áll még ehhez a fekete bakancsa. Nyakában ezüst lánc lógott. Az egész jelenlétével megbabonázott. Arca kedvességet sugárzott.
- Sa..sajnálom. - hajolt meg illedelmesen barátnőm. Biztos ő is meglepődött. Dominick nekem se említette hogy DongWoon átjön. - Sziasztok. - megy el ezzel magamra hagyva vele. Kössz tesó. Az előttem álló srácra nézek  aki kedvesen mosolyog rám. Érzem hogy arcom elvörösödik. Mióta van itt ennyire meleg?
- A konyhába van. - megyek inkább el. Még hallom ahogy utánam mond egy "köszönömöt"
A nap további részébe inkább aludtam. Nem akartam gondolkodni, csak ki akartam üríteni a fejemet. De nem úgy ment ahogy én azt szerettem volna. 4 órakor felkeltem. Csak egyszer tudnám átaludni az egész napot. De valakinek mindig muszáj zaklatnia. Most is telefonom pityegésére keltem fel. Ha megint Hani az én kitekerem a nyakát.
Kezembe veszem  a készüléket, feloldom, s olvasni kezdem. Valaki találkozni akar velem. Megnézem ki írta...ismeretlen. Lehet csak Jiminék szórakoznak. Fel is hívom őket.
Kicsörög..még mindig csörög, majd egy visítás.
- Nem tudtad volna akkor felvenni mikor befejezted a sikítást? - morgolódom a készülékbe.
- Bocsikaaa. Na mi az? Baj van? Már is hiányzom mi? - nevet mire csak megforgatom a szemem.
- Nem. - válaszolom egyszerűen. - Csak azt akarom hogy..nem ti írtatok?
- Jó ezt meg se hallottam jó?! - kérdezi hisztérikus hangnembe. - Hm? Mármint mit? - elmesélem neki hogy kaptam egy üzenetet valakitől miszerint 5-kor találkozni akar velem. - Hallod el ne menj már. Ki tudja milyen pedofil és elrabol itt nekem. 
- De kíváncsi vagyok ki az. - sütöm le szemeimet. Hajtott a kíváncsiság mégis ki az és miért akarna velem találkozni.
- Jó tudod mit? Akkor megyünk veled. 
-  De nem kell. - ellenzem. Nem akarok nyűg lenni nekik, biztos van jobb dolguk is. Pár perces vita után abba egyeztünk meg hogy távolról fognak figyelni és ha baj lesz közbeavatkoznak.
Miután letettük elmegyek fürdeni majd felöltözöm. Hajamat egy laza copfba összefogom, s már indulok is. A parkhoz érve ami az smsbe szerepelt egyből megpillantom Jimin szürkés haját ami kalapja alól kandikál ki. Ezek meg mikor jöttek?
Egy padra leülök, s várok. Alig telik egy pár perc egyből megpillantok egy szőkés barna hajkoronát. Egyből felismerem ki az. Nem hiszem el. Miért pont ő? És mit akar tőlem? Azt hiszem erre később fogok csak választ kapni.
- Szia. - köszön mosollyal az arcán.
- Miért? - nézek fel rá ledöbbenve.
- El kell mondanom valamit. - néz mélyen szemeimbe. Hangja komolyságot tükröz. Félek.