A műtét óta 1 év telt el. DongWoonnal hihetetlenül boldogok voltunk. Most talán még jobban szerettük egymást mint az előtt. Ennél tökéletesebb már nem is lehetett volna.
Már a szüleivel is találkoztam akik nagy kedvesek voltak. Egyből családtagként kezeltek. Én is bemutattam a szüleimnek akik szintén nagyon kedvelték páromat. A bandával is minden tökéletesen megy.
1 éve ha valaki azt mondja nekem hogy megfogok gyógyulni, ráadásul az gyógyít meg akit világ életembe imádtam, s felnéztem rá, és a tetejébe ezzel az emberrel együtt is leszek, nos lazán a szemébe nevettem volna. Habár elterveztem hogy idejövök, s találkozok is vele, nem gondoltam hogy így fog alakulni. Mindenesetre örülök neki.
- Hyerin! - kiabált Yoseob a konyhából. Nos igen, egyre több időt töltöttem a fiúkkal, és hiába szerettem itt lenni örültem volna annak ha ketten lakunk egy házba. De, nem panaszkodhatok. Így is rettentően örültem, s boldog voltam.
- Mondjad. - lépdeltem a fiú mellé aki épp a vacsit főzte.
- DongWoon azt mondta hogy adjam oda ezt. - nyújtott át egy borítékot. Furcsálltam. Sejtésem sem volt arról hogy mi lehetett ebbe.
- Mi van benne? - kérdeztem a fiút hátha tudja de, csalódnom kellett.
- Fogalmam sincs. Azt mondta nem nyithatom ki. - egy sóhaj kíséretébe, s egy köszöntet elmotyogva kimentem a konyhából, egyenesen barátom szobájába. Az ágyon helyet foglalva felbontottam a borítékot. Egy papír volt benne. A szövegből azt vettem ki hogy abba a parkba kell mennem ahol elsőnek találkoztunk. Nem tudtam mi folyik itt de, romantikusnak találtam, s ez tetszett.
Cipőmet magamra kapva, indultam el a megfelelő irányba. Az oda vezető úton csak azon gondolkodtam vajon mit is akarhat de, egy normális gondolat nem jutott eszembe.
A parkhoz érve egy rózsából készült ösvénnyel találtam magam szembe. Hirtelen felindulásból elindultam az irányába. Ahhoz a padhoz vezetett ahol elsőnek beszélgettünk. Megrohantak az emlékek ahogy elgondolkoztam azon hogyan is jutottunk el innen odáig ahol most vagyunk.
Jobban körülnézve a padon megpillantottam egy borítékot. Ismét egy levél volt benne.
"Ahol szerelmünket pecsételtük egy csókkal."
Nem kellett több. Egyből tudtam hogy a kórház. Mivel innen elég messze volt így taxiba ültem. Mi lehet ennek az egésznek a célja? Már alig vártam hogy megtudjam mi lesz a végén. De, lehet semmi, és csak húzza az agyam? Ha így lesz viszont biztos leverem.A kórházhoz érve ismét virágszirom ösvény vezet valahova. Ám most liliom. Ez az egész olyan mint a filmekben.
Ismét egy boríték fogad.
"Itt minden seb begyógyul, s a választ megleled."
Utamat egyből a kórház felé vettem ahol meg tudtak gyógyítani. Rögtön odamentem, s ismét virágszirom fogadott. Most orchidea szirma borították az utat. Egyszerűen mesebelien gyönyörű volt. Már ment le a nap így az eget rózsaszínnek festette, s ez. Nem tudom még mindig mi folyik itt de, nekem ennyi is elég. Ez a látvány egyszerűen elkápráztat.
Az út végén ismét egy boríték található. Mekkora meglepetés. Ahogy végigfutok a sorokon rájövök hogy hozzájuk vezet a következő utam. Pedig az előző levélben azt írta hogy "a választ meglelem".
Beletörődve mentem el a fiúk lakásába. Ahogy kinyitottam az ajtót a lélegzetem is elállt. Gyertyák sorakoztak fel melyek az egész helyet bevilágították, s kellemes illattal lengték be. A virágszirmok itt se maradtak el de, most mind a háromból jutott a földre, és társult hozzájuk tulipán szirom is. Egyenesen a konyhába vezettek ahol szépen meg volt terítve két személyre. Az asztalon tányérok, gyertyák, evőeszközök, és minden más ami egy vacsorához kell. Az asztal mellett pedig ott állt Ő. Öltönybe, s mosollyal arcán. Az érzelmek egész testemet átjárták, s könnycseppek formájába törtek elő.
Hihetetlenül meghatódtam. A tudat hogy mindezt az az ember csinálta akit világ életembe szerettem, megríkatott. Boldog voltam.
- Remélem tetszik. - lépett mellém párom. Közelebbről még tökéletesebb volt.
- Nagyon. - mondtam kábultan, s nyakába borultam. Nem tudtam elhinni hogy egy ilyen csodálatos embert tudhatok magam mellett. Mindig azt vártam hogy valaki felébresszen, s mintha az elmúlt 1 év meg se történt volna, rángasson vissza a valóságba. Ám mélyen legbelül tudtam hogy ez a való élet.
Mikor már kellően megnyugodtam leültünk vacsorázni. Az egész este jó hangulatban telt. Olyan volt mintha csak az első randin lennénk, s ez jó érzéssel töltött el.
- Remekül éreztem magam. Köszönöm. - mondtam köszönetet neki, és közbe egy levakarhatatlan mosoly kúszott arcomra.
- Örülök neki. - jött oda hozzám, s legugolt elém. - Tudod ez az 1 év csodálatos volt. Mikor elolvastam a leveled már akkor tudtam hogy szükségem van rád. Ámbár elsőre nem mertem bevallani magamnak se, s neked se de, tudtam. Szükségem van rád. - szavai hallatán ismét könnyek gyűltek szemeimbe. - Ezért... - folytatta, s féltérdre ereszkedett. Ez most az amire gondolok? - Hozzám jönnél feleségül? - nyújtott felém egy dobozt benne egy gyűrűvel. Érzelmek tömkelege zúdult rám. Azt hittem ennél boldogabb már nem is lehetek de, tévedtem. Ez az ember mindig egyre boldogabbá tud tenni.
- Igen. - válaszoltam, s szorosan magamhoz öleltem. Pár perces ölelkezés után eltolt magától majd ajkait ajkaimra tapasztotta. Csókunkba benne volt minden érzelem. Boldogság, tűz, szenvedély.
- Annyira boldog vagyok. - távolodott el tőlem, s ujjamra felhúzta a gyűrűt.
Az út végén ismét egy boríték található. Mekkora meglepetés. Ahogy végigfutok a sorokon rájövök hogy hozzájuk vezet a következő utam. Pedig az előző levélben azt írta hogy "a választ meglelem".
Beletörődve mentem el a fiúk lakásába. Ahogy kinyitottam az ajtót a lélegzetem is elállt. Gyertyák sorakoztak fel melyek az egész helyet bevilágították, s kellemes illattal lengték be. A virágszirmok itt se maradtak el de, most mind a háromból jutott a földre, és társult hozzájuk tulipán szirom is. Egyenesen a konyhába vezettek ahol szépen meg volt terítve két személyre. Az asztalon tányérok, gyertyák, evőeszközök, és minden más ami egy vacsorához kell. Az asztal mellett pedig ott állt Ő. Öltönybe, s mosollyal arcán. Az érzelmek egész testemet átjárták, s könnycseppek formájába törtek elő.
Hihetetlenül meghatódtam. A tudat hogy mindezt az az ember csinálta akit világ életembe szerettem, megríkatott. Boldog voltam.
- Remélem tetszik. - lépett mellém párom. Közelebbről még tökéletesebb volt.
- Nagyon. - mondtam kábultan, s nyakába borultam. Nem tudtam elhinni hogy egy ilyen csodálatos embert tudhatok magam mellett. Mindig azt vártam hogy valaki felébresszen, s mintha az elmúlt 1 év meg se történt volna, rángasson vissza a valóságba. Ám mélyen legbelül tudtam hogy ez a való élet.
Mikor már kellően megnyugodtam leültünk vacsorázni. Az egész este jó hangulatban telt. Olyan volt mintha csak az első randin lennénk, s ez jó érzéssel töltött el.
- Remekül éreztem magam. Köszönöm. - mondtam köszönetet neki, és közbe egy levakarhatatlan mosoly kúszott arcomra.
- Örülök neki. - jött oda hozzám, s legugolt elém. - Tudod ez az 1 év csodálatos volt. Mikor elolvastam a leveled már akkor tudtam hogy szükségem van rád. Ámbár elsőre nem mertem bevallani magamnak se, s neked se de, tudtam. Szükségem van rád. - szavai hallatán ismét könnyek gyűltek szemeimbe. - Ezért... - folytatta, s féltérdre ereszkedett. Ez most az amire gondolok? - Hozzám jönnél feleségül? - nyújtott felém egy dobozt benne egy gyűrűvel. Érzelmek tömkelege zúdult rám. Azt hittem ennél boldogabb már nem is lehetek de, tévedtem. Ez az ember mindig egyre boldogabbá tud tenni.
- Igen. - válaszoltam, s szorosan magamhoz öleltem. Pár perces ölelkezés után eltolt magától majd ajkait ajkaimra tapasztotta. Csókunkba benne volt minden érzelem. Boldogság, tűz, szenvedély.
- Annyira boldog vagyok. - távolodott el tőlem, s ujjamra felhúzta a gyűrűt.
Két hónap telt el az esküvőnk óta. Rendkívül boldogok voltunk, s én ez alatt az idő alatt terhes lettem. Ma készülök elmondani DongWoonnak. Remélem örülni fog.
Átjönnek ma a fiúk is. Úgy gondolom ez a tökéletes alkalom.
- Mindjárt itt vannak a fiúk. - jött be férjem olyan tényeket közölve amit már én is tudtam.
- Na nem mondod szívem? - néztem rá vigyorogva mire ő is felvett egy mosolyt. Ennyi idő után is szerelmes voltam a mosolyába.
- Jó, jó csak gondoltam szólok. - s ebben a pillanatban szólalt meg a csengő, mely jelezte hogy meg is jöttek a többiek. Yoseob, és GinKwang magukkal hozták a barátnőjüket is. Mind a két lány nagyon aranyos, s kedves volt.
- Srácok. - szólalta meg mikor már mindenki befejezte az evést. Minden tekintet rám szegeződött. - El kell mondanom valamit. - folytattam. Be kell valljam kissé izgultam.
- Mi lenne az drágám? - fogta meg DongWoon a kezem. Érintése megnyugtatott, s kisebb bátorságot adott.
- Terhes vagyok. - mondtam ki. Mindenkitől egy meglepett pillantást kaptam de, ezt később felváltotta egy boldog mosoly. Úgy gondolom a baba egy boldog nagy családba fog belecsöppenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése