A tiltott gyümölcs mindig édesebb #1

•Kira szemszög• Nem tudom mire kell számítanom. Annyira komoly a hangja. Annyira...észveszejtő. Oldalra nézek ahonnan egy kalap tűnik fel. Azt hittem Jimin de utána látom barátnőm szürkés, már-már fehér haját meglobbanni. Miért öltöztek ennyire össze Jiminnel? Mind a kettőjükön fehér felső és fekete nadrág van. Annyi a különbség hogy Jiminen ing van míg barátnőmön egy kb 3-4 számmal nagyobb póló. Ahogy elnézem, őket is meglepte. Sarah zöld szemei - amiben általában barna kontak lencsét visel most pedig nem, nem értem miért - kb a kétszeresére nőhettek. Jimin pedig leesett állal figyeli párosunkat. Azt hiszem mind a hárman másra számítottunk. - Megmondtam! - kiállt fel Chim egy önelégült vigyor kíséretében. - Ezért most eljössz velem vásárolni. - közli Sarah. Mi ez a logika? - Mi van?! - sikít fel barátja. Hát igen, nem jó vele vásárolni menni. Ezt most megkaptad Jimin. Ahogy figyelem távolodó alakjukat tudatosul bennem, hogy DongWoon még mindig itt van. Rá emelem tekintetem. Kedvesen, kissé furcsállva az előbbi jelenetet pásztáz végig. Zavarba jövök attól hogy végigmér. Érzem hogy arcomat elöntötte a pír. - Nos... - köszörülöm meg a torkom. - Mit szerettél volna mondani? - nézek szemeibe melyek egyből elvarázsolnak. - Hát...arról lenne szó... - Szeretlek. - nyögi ki. Ezt nem akartam. Miért mondtam el? Minden olyan jól alakult. Most mit gondolhat rólam. Ki fog nevetni. Én abba belehalok. - Kira... - sóhajt fel. Nem bírom tovább. A bátyám biztos megértené...igaz? Semmit nem szól csak ajkaimra hajol. Ez mos komolyan megtörténik? Nem hiszem el. Nem merem viszonozni. Mi van ha elrontom? De az jön magától nem? Sarah azt mondta nála úgy volt mikor Jimin megcsókolta. Mondjuk az más. Ah, túlságosan túlpörgőm az egészet. De ezt akkor minek kell vennem? Hogy ő is szeret? Akkor eddig miért nem mondta? Lassan válik el ajkaimtól. Szemei csillognak mint egy kisgyereknek mikor először kap nyalókát. Valami ilyesmi lehetett. Hisz éreztem ajkainak édes ízét. Nem tudom hova tenni a viselkedését. Minden olyan zavaros. Megszólaljak? Nem akarok semmi hülyeséget mondani. - Kira, figyelj... - szólal meg egy sóhaj után. - Ez mi volt? - érzem hogy el fogom magam sírni. - Sajnálom csak... - már jönne a kifogásokkal. Köszönöm én abból nem kérek. - Csak egy okot mondj amiért nem működne. - inkább a cipőm orrát nézem. Képtelen vagyok a szemébe nézni. - A bátyád. Meg túl nagy a korkülönbség. - sóhajt fel újból. Nem bírom tovább. Szemeibe könnyen gyűlnek. - Felejtsük el. - sétálok el tőle lehajtott fejjel. Miért kellett megcsókolnia? Ezzel csak még jobban összezavart. Könnyen utat törnek maguknak. Arcomról egyenesen a járdára hullanak. Nekem is ezt kéne. Valahonnan lezuhanni és ott szétesni. Nem lenne minden ennyire bonyolult. Egy erős szorítást érzek meg karomon. Megfordulva látom hogy Ő az. Miért jött utánam? - Kira... - szólít nevemen mire megfordulok. - Te...most sírsz? - néz rám elkerekedett szemekkel. - Nem, csak valami a szemembe ment. - kezdem törölgetni szemeimet. Nem akarok rá nézni. De kényszerít mivel állam alá nyúl, s megsimítva arcomat törli le könnycseppjeimet. Cselekedetébe fülig vörösödöm. Érintésétől pedig megborzongok. - Sajnálom. - simogatja arcomat. - De...miért? - nyögöm ki alig hallhatóan. - A bátyád kinyírna ha megtudná... - És ha titokban tartjuk. - szipogok. Egyszerűen azt érzem nem bírom nélküle. Szükségem van rá..hogy mellettem legyen, hogy megvédjen, hogy megvigasztaljon. Egyszerűen a tudatra hogy nem veheti el tőlem senki. - Senkinek nem mondhatod el jó? - hangja komolyságot sugároz. Ez most azt jelenti hogy benne van? - De...Sarahval nincsenek titkaink. - kijelentésemtől megadóan felsóhajt. Túl sokat sóhajtozik. A végén még elrepül annyi levegővel telik meg. - Legyen de csak neki. - hát ha neki elmondom már tuti hogy fogja tudni Chim is, de nem hiszem hogy bárkinek elmondaná. - Na, gyere ide. - húz magához ölelésbe. Annyira jó illata van. Olyan mintha csak álmodnám. Hosszú ideig csak ölelt majd azt mondta elvisz egy helyre. Egy nagyobb dombra mentünk fel ahol tökéletes rálátást kaptunk a csillagokkal borított égre. Majdnem este 10-ig voltunk ott. A szüleim úgy sincsenek most otthon így nekik nem szúrhat szemet, Dominick meg, nem hiszem hogy az fogja érdekelni én hol vagyok. Mikor már éreztem hogy haza kéne mennem. DongWoon haza is vitt és a bejáratnál könnyes búcsút véve mentem be a házba. Gyorsan letusoltam és már aludtam. Boldogan jött álom a szememre. Reggel telefonomra keltem ami megállás nélkül csörgött. Nagy nehezen felvettem, de előtte megnéztem ki keres. Barátnőm idióta képe jelent meg szemeim előtt. Mindig a legrosszabbkor zavar. - Mit akarsz? - szólok bele álmosan. Nagyon remélem nem megint valami cipőről akar nekem beszélni. - Neked is jó reggelt Bogaram. - nevet a telefonba. - Csak érdeklődni szeretnék mi volt tegnap. - Ohm ezt jobb volna személyesen. Kicsit zavaros. - nevetek fel kínosan. - Oh akkor nem akarsz átjönni? Itt van Jimin is úgy is játszunk meg ő is kíváncsi. Ugye szívem? - intézi utolsó mondatát párjának majd egy cuppanást hallok. Csak megforgatom szemeimet. Nemhogy elmennének valahova randizni inkább játszanak. Mindig is furcsálltam a kapcsolatukat. Olyanok mint két barát mégis ha arról van szó átváltanak szerelmesekbe. - Milyen romantikusak vagytok. - utálok itt a játszásra. - De nem akarok zavarni. - így is alig vannak kettesben. - Hallod baba romantikusak vagyunk. - szól ismét Jiminhez. Tisztán hallom ahogy mondja hogy "Tudjuk." Komolyan az a gyerek. - Ugyan már nem zavarsz. Nah 15 perced van igyekezz. Na pusziii. - rakja le a készüléket. Egy sóhaj hagyja el ajkaimat. Elmegyek fürdeni, utána fogat mosok majd felkapok magamra valami ruhát. Egy fehér felső mellett döntök, melynek két ujja fekete, s a közepén van egy Mickey egér minta. Hozzá egy fekete rövidnadrágot társítok. Hajamat megfésülöm, s kicsit elrendezem tincseimet.

Lemegyek a lépcsőn. Úti célom a konyhába vezet ahol iszok egy kávét. Szerencsémre testvéremmel nem találkozok. Nincs kedvem magyarázkodni. Az ajtóban felveszem a tornacipőmet és már megyek is barátnőmhöz. Egész végig a tegnap történteken jár az eszem. Boldog vagyok hogy DongWoonnal végre összejöttünk. Bár, az zavar hogy nem mondta ki azt hogy szeret. Mondja ha én valakivel együtt vagyok azt automatikusan szeretem, nem? Jó, nem minden esetbe, főleg fiúknál. De, Ő más. Mégis valami nyugtalanít. Nem tudok rájönni mi lehet az. Kellett ez nekem? Sarah otthonát elérve csengetek, s várom hogy ajtót nyisson valaki. Nem is kell sokáig várnom. Az ajtó nyílik, s meglátom barátnőm anyukáját. Kedvesen üdvözöljük egymást majd közli hogy lánya az emeleten van a szobájába. Felbattyogok a lépcsőn majd az ajtót megtalálva nyitok be. A két jómadár a TV előtt ül és olyan beleéléssel nyomják a konzolt hogy a legvadabb gamerek is megirigyelnék. Jimin teljes harci díszbe fel van öltözve, ami egy fekete pólóból és egy szintén fekete nadrágból áll, míg a mellette elhelyezkedő lányon csupán egy hosszú fekete póló van. Gyászolnak vagy mi? - Te még mindig nem öltöztél fel? - csukom be magam mögött az ajtót. - Hé, te sokáig alszol én sokáig vagyok pizsibe. - teszi le a játékot. Most veszem észre hogy haja eredeti színében pompázik. Már megint festette. - Te az én pólóba alszol? - néz rá meglepetten barátja. Ábrázatán halkan felkuncogok. - Te is aludhatsz az enyémbe. - kacsint a fiúra majd rám néz. - Na mesélj mi volt? - ül le az ágyára, s magával húz engem is. - Hát miután elmentetek véletlenül kimondtam hogy szeretem. - hadarom el kicsit. Elég kínos még előttük is. - Komoly? Hogy reagált? - Meg...megcsókolt. - ahogy visszagondolok érzem hogy elvörösödöm. Az előttem ülőkre nézek akik leesett állal figyelnek. - És milyen volt? Visszacsókoltál? - kérdezi Jimin. - Hát...nem mertem. Féltem hogy elrontom. - veszek egy mély levegőt. - Jajj annyira buta vagy. Az csak jön. Hagyd hogy irányítson akkor neked nem kell csinálnod olyan sok mindent. - magyarázza barátnőm. Neki már könnyű.. - Nah de utána? - Megkérdeztem miért csinálta mire a válasza csak egy sajnálom volt. Aztán én elmentem és..háát... elsírtam magam. Utánam jött és én mondtam neki hogy csak egy okot mondjon amiért nem működne. Erre a bátyámat hozta fel mire én mondtam hogy mi lenne ha titokban tartanánk. Éééésss....belement. - mesélem végig a storyt. Rájuk nézek. ChimChim csak mosolyog, Sarah pedig gondolkodó arcot vág. Valami már nem tetszik neki.. - Jó ötlet ez? - néz rám komolyan. Ritka pillanatok egyike. - Mármint...boldog vagy? - Igen. - bólintok határozottan. - Akkor jól van. - mosolyodik el halványan. - Na, de, cicuk én megyek öltözni. - csap combjaira majd a szekrényéhez szalad és már a szobába sincs. Jiminre nézek aki barátnője helyét vizsgálja. Nem bírom megállni hogy ne kérdezzem meg. - Te Jimin.. - kezdek bele mire rám emeli tekintetét. - Hm? - Téged nem zavar hogy nem mondta ki még hogy szeret? - biccentek az ajtó irányába. Emlékszem mikor Chim nekem panaszkodott hogy nem tudja Sarah most tényleg szereti vagy nem. Mély levegőt vesz. Remélem nem bosszantottam fel. - Van hogy igen de, vannak dolgok amiket szavak nélkül is lehet tudni. - mosolyog rám kedvesen. Asszem igaza van. Ha DongWoon tényleg szeret azt úgy is ki fogja mutatni. - De még mindig van hogy kételkedek. - vált komolyra. - Mondjuk ez a szerelemmel együtt jár nem? - mosolyodik el ismét.

Mikor Sarah visszajön én kapok egy üzenetet Woonnie-tól. Annyit írt hogy találkozzunk. Így barátaimtól elköszönve megyek a tegnapi helyre. Kellemes emlékként fogok erre a parkra emlékezni. Azt beszéltük meg hogy elmegyünk fagyizni. Megkerestük a legközelebbi fagyizót, s mind a kettőnknek vett. A sajátomat én akartam fizetni de, nem engedte. Az egész napot együtt töltöttük. Délután még kajálni is elmentünk. Nagyon jól éreztem magam vele. Úgy érzem most még jobban szeretem. Este egy filmet kezdtem el nézni mikor kapok egy üzenetet. Én azt hittem DongWoon írt, de nem. Ismeretlen számot mutat mégis nekem annyira ismerős. És a szöveg is. "Nem hagyom hogy bárki is elvegyen tőlem."
 

A tiltott gyümölcs mindig édesebb #Prologue

•Kira szemszög•

Az ember mindig is jobban vonzódott a megtiltott dolgokhoz. Ha egy kapura ki volt írva hogy "Tilos a belépés!" biztos volt olyan aki annak ellenére belépett, ha egy táblára ki volt írva hogy "Tilos a dohányzás!" biztos valaki rágyújtott azon a helyen. Vonz minket a veszély, keressük az izgalmakat. Mégis a szívének az ember nem tud parancsolni. Sokszor olyanba szeretünk bele akibe nem kéne. Így jártam én is. Az elején tagadtam, de már rájöttem hogy felesleges. Egyszerűen vonz a külseje, a személyisége, a mosolyától képes vagyok elolvadni, a hangja megnyugtat, az érintésétől kiráz a hideg, már csak a neve hallatán gyomrom görcsbe rándul. Hiába is próbáltam tagadni, egyszerűen lehetetlen.
Beleszerettem a bátyám legjobb barátjába amit nem lett volna szabad. Még ha el is nézzük a korkülönbséget ott marad a testvérem. Nem tudom mit tenne velem ha megtudna, de nem is velem DongWoonnal. Félek hogy tönkretenném a barátságukat ezért csak mélyen magamba elzárva tartom érzéseimet. Na még persze legjobb barátnőmnek meséltem el. Valakinek muszáj voltam mert felemésztett volna. Sokszor kérdezte hogy miért nem mondom el neki. Erre csak annyit tudtam mondani hogy bonyolult.
- Ahj de Kiraaa. - kezd bele ismét a nyafogásba.
- Nincs semmi de. - sóhajtok fel. - Nem lehet és kész. De ezt már párszor megtárgyaltuk. - húzom el számat.
- De mi baj lehetne belőle hm? - értetlenkedik tovább. Nem akarok ebbe pont most bele menni. Egész nap nem érzem magam jól. Nem az a tipikus "beteg vagyok, ez fáj, az fáj", nem ez más. Olyan rossz érzésem van.
- Nem akarom tönkretenni a barátságukat. De téged nem vár a herceged? - húzom fel szemöldökömet. Kérdéseket hallva látom hogy elgondolkodik. Elfelejtette...megint. Többet tudok én a kapcsolatukról mint ő saját maga.
- Ohm de. Lekísérsz? - néz rám mire felpattanok,  s már lent is vagyunk.  Barátnőm pont nyitja ki az ajtót mikor az magától kinyílt. Ő lépett be rajta. Egy fehér pólót és fekete nadrágot viselt. Tökéletes kompozícióban áll még ehhez a fekete bakancsa. Nyakában ezüst lánc lógott. Az egész jelenlétével megbabonázott. Arca kedvességet sugárzott.
- Sa..sajnálom. - hajolt meg illedelmesen barátnőm. Biztos ő is meglepődött. Dominick nekem se említette hogy DongWoon átjön. - Sziasztok. - megy el ezzel magamra hagyva vele. Kössz tesó. Az előttem álló srácra nézek  aki kedvesen mosolyog rám. Érzem hogy arcom elvörösödik. Mióta van itt ennyire meleg?
- A konyhába van. - megyek inkább el. Még hallom ahogy utánam mond egy "köszönömöt"
A nap további részébe inkább aludtam. Nem akartam gondolkodni, csak ki akartam üríteni a fejemet. De nem úgy ment ahogy én azt szerettem volna. 4 órakor felkeltem. Csak egyszer tudnám átaludni az egész napot. De valakinek mindig muszáj zaklatnia. Most is telefonom pityegésére keltem fel. Ha megint Hani az én kitekerem a nyakát.
Kezembe veszem  a készüléket, feloldom, s olvasni kezdem. Valaki találkozni akar velem. Megnézem ki írta...ismeretlen. Lehet csak Jiminék szórakoznak. Fel is hívom őket.
Kicsörög..még mindig csörög, majd egy visítás.
- Nem tudtad volna akkor felvenni mikor befejezted a sikítást? - morgolódom a készülékbe.
- Bocsikaaa. Na mi az? Baj van? Már is hiányzom mi? - nevet mire csak megforgatom a szemem.
- Nem. - válaszolom egyszerűen. - Csak azt akarom hogy..nem ti írtatok?
- Jó ezt meg se hallottam jó?! - kérdezi hisztérikus hangnembe. - Hm? Mármint mit? - elmesélem neki hogy kaptam egy üzenetet valakitől miszerint 5-kor találkozni akar velem. - Hallod el ne menj már. Ki tudja milyen pedofil és elrabol itt nekem. 
- De kíváncsi vagyok ki az. - sütöm le szemeimet. Hajtott a kíváncsiság mégis ki az és miért akarna velem találkozni.
- Jó tudod mit? Akkor megyünk veled. 
-  De nem kell. - ellenzem. Nem akarok nyűg lenni nekik, biztos van jobb dolguk is. Pár perces vita után abba egyeztünk meg hogy távolról fognak figyelni és ha baj lesz közbeavatkoznak.
Miután letettük elmegyek fürdeni majd felöltözöm. Hajamat egy laza copfba összefogom, s már indulok is. A parkhoz érve ami az smsbe szerepelt egyből megpillantom Jimin szürkés haját ami kalapja alól kandikál ki. Ezek meg mikor jöttek?
Egy padra leülök, s várok. Alig telik egy pár perc egyből megpillantok egy szőkés barna hajkoronát. Egyből felismerem ki az. Nem hiszem el. Miért pont ő? És mit akar tőlem? Azt hiszem erre később fogok csak választ kapni.
- Szia. - köszön mosollyal az arcán.
- Miért? - nézek fel rá ledöbbenve.
- El kell mondanom valamit. - néz mélyen szemeimbe. Hangja komolyságot tükröz. Félek.