Marry Me!

Nos igazából úgy volt az egész hogy láttam egy videót és jött az ihlet. Kicsit romantikus és rövid de azért remélem olvasható :'D
~Haneul

Marry Me!

Kira szemszög

Ugyan olyan napnak indult mint a többi.
Felkeltem és egyből a fürdőt vettem célba.
Arcot mostam,fogat mostam,és nekiestem megcsinálni a sminkemet.
Tökéletesnek kell ma lennie mindennek.
Azt mondta valami fontosat szeretne mondani. Remélem nem azt hogy szakítani akar.-a gondolatra kezem megáll, de inkább megráztam a fejem.
Elvégeztem a sminkemen az utolsó simításokat is majd nekiláttam kivasalni a hajam. Mikor azzal kis kész lettem elkezdem begöndöríteni.
Míg csinálom a hajam azon töröm a fejem vajon mit szeretene mondani. Valami fontos? Ugye nem történt semmi baj? Bár akkor nem lett volna olyan nyugodt.
Alig várom már hogy lássam és megtudjam mit is akar.
Ezért gyorsan végzek a hajammal és nekilátok keresni valami ruhát.
Egy babarózsaszín ruha mellett döntök.

Gyorsan magamra is kapom felveszem a hozzá illő cipőmet és indulok is arra a helyre amit mondott.
Oda ahol elsőnek találkoztunk és ahol szerelmet vallott nekem.
Ahogy közeledek a cél felé úgy kezd egyre jobban görcsölni a gyomrom. Nagyon izgulok vajon mit akarhat.
Mikor odaérek ő már ott vár és amint meglát idesiet hozzám.
-Szia.-puszil szájon.
-Szia.-mosolygok rá.-Mit szerettél volna.
-Nos igazából...-vesz egy mély levegőt. Na ez már nem jó.-Tudod mikor megismertelek már akkor éreztem hogy különleges vagy számomra de akkor még csak barátként tekintettem rád...-mosolyodik el visszagondolva.-Tudom hogy már akkor is egy barom voltam. De amit te tettél velem olyan dolog amit még senki se tett.Régen nem értettem, mikor veled voltam mindig boldog voltam. Ahogy telt az idő...végre megértettem..szerelem volt első látásra. Amikor visszamentél Amerikába...azt hittem a szívem szakad meg. Már akkor is többet éreztem de nem mertem elmondani. Legszívesebben utánad kiabáltam volna hogy ne menj.-nem értem mire akar kilyukadni de nagyon megható, érzem hogy könnybe lábad a szemem.
-Nem tudtam mi tévő legyek abba az időbe.-nézi mosolyogva a földet.-De szerencsére felnyitották a szemem.-nevet fel egy kicsit.

-Mikor megláttalak vagy csak meghallottam a hangodat megnyugodtam. Mikor kórházba kerültél....legszívesebben aki tette megöltem volna. Amit akkoriba éreztem még nem tudtam be szerelemnek ezért nem szóltam róla.-néz a szemembe. Elájulok ha ezt folytatja.-És akkoriba még előttem volt Yoora is, de valahogy éreztem a te viselkedésedbe is hogy nem vagyok közömbös a számodra.-kitágult szemekkel figyelem mit tesz.-Szeretlek.-mosolyog rám.-Tudom hogy ez így most váratlan és még csak pár hónapja vagyunk együtt, de..um..-letérdel elém és elkezdi kötni a cipőjét. Ez nem igaz komolyan. Nem is ő lenne.-kicsit felnevetek és a táskámmal fejbevágom de ő csak mosolyog és tovább térdel.Ez most az lenne amire gondolok?

-Eh....NamJoon...-nem hagyja hogy bármit is mondjak szavamba vág.
-Hozzám jönnél feleségül?-nyújt felém egy gyűrűt.-én csak állok teljesen ledermedve és őt figyelem. Nem tudom felfogni hogy ezt most komolyan kérdezte e vagy csak viccelt.
Nagy szemekkel figyel míg én felébredek a sokkból.
-I....gen!-válaszolom és előtör belőlem a sírás.Ő feláll és a szemembe néz.-Igen! Igen!-borulok a nyakába és ölelem meg szorosan.
Hogy ez utána mi lesz? Az nem számít csak az hogy boldogok legyünk.